Nevének eredete
A Hodász név magyar eredetű, a falut egykor királyi
hódvadászok, hódászok lakták.(Szab.Szatm.53., FNESz.)
A település másik neve Hetény volt. Ezt a középkor első
századaiban használták a Hodász név mellett. A Hetény is magyar eredetű
helynév. A vele kapcsolatos magyarázatok szerint:A
Hetény helynevek elterjedése azt a látszatot kelti, hogy valamilyen szétszórt
etnikumhoz köthető, tehát törzsnévi jellegű elnevezés. A mások puszta
személynévi eredetűnek tartják.
Története
A falu neve a Váradi Regestrum-ban
1219-ben tűnik fel Hetény (Heten) néven. Megtelepülése a 10-11. század-ban történt. Lakossága a korai középkorban az itteni
gyepű nyilasaiból és a király hódászaiból állt. A környék sok kis élővízében
élő hódok vadászata tehát a várispánság külön népelemének adott foglalkozást.
1272-ben V. István király e birtokot Álmos fia Kopasz Miklós
János testvérével e birtokukról lemondanak, és Kántorjánosi István fiainak 40
márkáért átengedik. Így 1272-ben már az utóbbiak osztoznak tulajdonjogán, végül
a szomszédos Jánosiak szerezték meg maguknak.
A középkorban a három faluból álló Kántor uradalomhoz
tartozott.
Mint királyi népek között igen gyakran, Hodászon is
Árpád-házi szent tisztelete élt: itt Szent Imre herceg-nek
volt nagy kultusza. 1332-1336 között említik is a falu Szent Imre tiszteletére
emelt templomát (Maksai 147).
Régi tulajdonosai a várispánság előkelőbbjei közül kerültek
ki, akik külön adománylevél nélkül birtokolták a falut.
1416-ban Kántor Bálint fel akarta méretni határát Jánosi és Kisjánosi (Iklód) felől, de az Iklódy család tiltakozott ellene. 1419-ben a család egyik
tagját, Istvánt egyházi átokkal sújtották, emiatt kénytelen volt birtokát
elzálogosítani. Ártatlansága azonban kiderült, és az őt vádoló testvéreit marasztalták
el. 1450-ben hodászi Kántor Luca megkapta az őt
megillető leánynegyedet a hetényi
pusztával együtt.
A 15. században birtokosai gyakran változtak.
1539-ben a Jánosi és Kántor családok új adományt kapnak a
falura a királytól.
A későbbi századokban ismét több birtokos osztozott Hodász
területén (Borovszky 78, 85.), de a helyi tehetősebb
gazdák tulajdonába is egyre több föld jutott.
Egy feljegyzés szerint 1879. június 29-én sáskajárás
pusztított Hodászon.
A 20. század első évtizedeiben a falu társadalmi és
gazdasági életében nagy szerepet játszottak a helybeli zsidó családok. Boltokat
nyitottak, kóservágóhidat létesítettek, kereskedői ide szállították a környéken
felvásárolt borjúkat. Hodász XX. századi történetének legszomorúbb fejezete is
a zsidósághoz kapcsolódik: 1944-ben negyven családot deportáltak a községből (Liszkay 43.).
Hodász 1945 után sokat fejlődött: több középület (üzlet,
étterem, iskola, templom, Tüzép-telep ) és új lakóház
épült a területén. 1967-70 között kertészeti technikum kihelyezett osztálya
működött a faluban. Lakói főleg mezőgazdaságból élnek, de sokan eljárnak a
faluból a közeli városba, Mátészalkára és a távoli városokba is dolgozni.
A falunak vasútja is van, itt vezet el a
Mátészalka-Debrecen, illetve a Mátészalka-Nyíregyháza közötti vasútvonal. A
környező falvakkal, és Mátészalkával is sűrű autóbuszjárat köti össze.
Hodász határában találhatóak Ruszka,
Martoni , Radalf és Koppánytelke elpusztult középkori falvak helyei is:
Ruszka
Ruszka neve 1357-ben tűnik fel,
mint Radalf szomszédja (pr.Ruszka). Maksai szerint puszta, illetőleg telek a
Jánosi-uradalom határában. 1454-ben Hodász és Parasznya közötti határjárásban
is említik az egyik részét (Rwzkalapossa). Keleti
szláv telepítésre valló földrajzi név. A ruska
"orosz" szó vált falunévvé(Szab.Szatm.53.)
Az elpusztult falu emlékét a határ északi részén fekvő Ruszka
nevű dűlő őrzi.Bizonyára
errefelé volt a hajdani település is. Borovszky
Kántorjánosinál szól róla.
Martoni
Martoni neve 1357-ben tűnik fel
mint Radalf szomszédja Hodász és Ruszka
között Martuny-ként írva.
Egy 1445-ös oklevél szerint pedig Hodász és (Kántor-) Jánosi
határain belül feküdt. A falu a 14. századnál nem keletkezhetett sokkal
korábban.
A nevét viselő, ismeretlen származású család birtokából mint puszta került a Vajaiak, Rohodiak és
Kántorok kezére (Maksai 174). A Szab.Szatm.
– bizonyára okleveles adatok alapján – úgy tartja, hogy a név olvasata
bizonytalan: Martoni és Mártoni egyaránt lehet. A lakosság azonban a határ
északnyugati szélén fekvő dűlőt ma is Martoni néven ismeri, így nyilvánvalóan
ez volt a hajdan ezen a tájon fekvő falunak a neve is.
Radalf
Hodász határában, vagy környékén kereshető Radalf falu helye is.
Neve 1272-ben Hodász határjárása során tűnik fel: nevét
ekkor Rodolphi' alakban írják. Egy 1357 évi oklevél
szerint Ruszkával, Martonival és Hodásszal határos.
Az egykori falut a beregi Macsolai
család Radalf nevű tagja alapította a XIII. század-ban.
1279-ben már kialakult falu volt. Pusztulása a középkorban
kezdődött, és a XV. század eleje után nincs róla több adatunk.
Lakói magyarok voltak. (Maksai 198.) – Puszta személynévből
való településnév. (Szab.Szatm.71.) Az elpusztult
falunak az élő névanyagban nincs nyoma.
Koppánytelke
A falu határában kereshető Koppánytelke
helye is.
A telekhely neve 1411-ben tűnik fel Koppanteleke
néven, amikor Zsigmond király többek között e birtokot is új adományként Jánosi
Mihály fiainak, valamint Lóránt fia Istvánnak adja.
Egy 1445-ös oklevél szerint Hodász és Jánosi (ma Kántorjánosi ) határain belül feküdt. – Egykori birtokosáról
nevezték el.
A Koppány személynév a türk kapyan
~ kapan törzsnévvel azonos (Maksai 162, Szab.Szatm. 53.).
Az egykori falunak a mai névanyagban nincs nyoma. Borovszki Kántorjánosinál közli.
Népcsoportok
2001-ben a település lakosságának 85%-a magyar, 15%-a cigány
nemzetiségűnek vallotta magát.[2]
Nevezetességei
Református templom: gótikus stílusban épült a 16. században
Kisnemesi kúria (Komoróczy-kúria)
Római katolikus templom, épült Csaba László tervei szerint
1973 körül
Görög Katolikus Cigánytemplom, épült Csanády
Gábor tervei szerint 1995-ben
Görög Katolikus templom, épült Csanády Gábor tervei szerint 1997-ben